Ilyenkor szüret idején itt, a hegyen nagyon közel kerül hozzánk az élet. Az élet fürttermő teljessége. Még manapság is, amikor szinte már az összes munkafolyamatot gépesítettük a szőlőkben.

Anyám nehezen szült meg engem, majdnem belehalt. Egész nap esett az ólmos, őszi eső. Paprikát fűztek a katárkában, ő is dolgozott, mert egy parasztcsaládban a terhesség nem betegség, végig helyt kell állni a gazdaságban.

Mielőtt belefognánk, el kell mondani, hogy a kezdet kezdetén volt egy nagy Állami Gazdaság. A Nagy Fordulat után ez a hatalmas vállalat a privatizáció révén sok kisebb egységre bomlott és...

Elhunyt Ágh István Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Nemzet Művésze, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, október 19-én. Halálával a magyar irodalom egyik legáthatóbb lírai hangja némult el. Lapunkban publikált versével emlékezünk rá.

A címet folytatva: ez a műfordítók dolga. Kollégánk, Király Farkas ebbéli fáradozásaiért kapott Hieronymus-díjat, mert...

Buda Ferencet 1981-ben ismertem meg, 1982-től dolgoztunk együtt a Forrás szerkesztőségében. Negyvenhárom-negyvennégy év… Történelmi léptékkel mérhető társadalmi-politikai változások zajlottak le e négy évtizednél hosszabb idő alatt.

Az IdőJel Kiadó gondozásában az idei ünnepi könyvhétre jelent meg a délvidéki magyar közösség élő lelkiismerete és jeles alkotója, Tari István új kötete. A téboly sorozatvetőinél a legutóbbi délszláv háború sajátos, objektív-személyes krónikája, erről beszélgettünk a szerzővel.

Szép időben mindig a teraszon reggeliztek. Anna megvajazta a félbevágott zsömlét, Péter teát töltött. Anna a zsömle tetejét átcsúsztatta Péter tányérjába, az alját a magáéba. Akaratlan mozdulat, mint annyi más, ami szavak nélkül keretezte az életüket.

Milyen jó, hogy itt van nekünk ez a hazánkban is honos ibolya ‒ bár délről költözött ide ‒, melyről közmondások szólnak, és amely néhány ritkább fajától eltekintve még csak nem is védett, viszont illatos, ahogy dallamos és hangulatos latin neve is mondja: Viola odorata.

Kertész Imre után több mint húsz évvel ismét magyar író kapta a legrangosabb irodalmi elismerést. A Svéd Akadémia indoklása szerint „lenyűgöző és látomásszerű életművéért, mely az apokaliptikus borzalmak idején is igazolja a művészet erejét” ítélték neki a díjat.

Sokáig a tájékára sem mert vetődni. Úgy gondolta: figyelik. Tekintetek, melyek kezdet kezdetétől kipécézték maguknak. Nem tőlük, nem közülük való.
Nyilván: ezt semmivel nem bírta igazolni.

A közeli jövőben kerül a könyvesboltok polcaira Berta Zsolt Mit tesz Isten című regénye, amely a korábban megjelent és már a harmadik kiadást megért Jancsiszög és Kalef kötetekkel alkot trilógiát. Erről beszélgettünk a szerzővel.

Valamivel korábban Béla bátyám szabadlábra került, s idegrendszere éppen nem a legacélosabb lévén, hazazavarta a Józsefvárosba proletárpatronáltjait, apósát és anyósát. Előzőleg a szegedi Csillag börtönben ült, nem hosszú időt, mindössze egy évet, ami semmiség Rákosi Mátyás életfogytiglanjához képest.

Böszörményi Zoltán új kisregényében, A résben lételméleti kérdéseket feszeget, ugyanakkor az egyes szám első személyű elbeszélésmód arra enged következtetni, hogy önéletrajzi elemek szövik át a művet. Erről és a regény születésének körülményeiről kérdeztem a József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas írót.

Milyen értelemben mondható, hogy a szem előtt éppen elterülő táj nem kívülről illeszkedik, nem szintetikusan van hozzátéve az idő és a múlt többi pillanatához, hanem hogy az idő ténylegesen mögötte van egyetlen egyidejűségben. A múlt pillanatai benne vannak a tájban, és a jelenbeli táj és a múlt nem egymás mellé illesztve követik egymást az időben. (Maurice Merleau-Ponty: A látható és a láthatatlan)

Mentem a szupermarketbe, mert ott minden van, egy helyen, milyen praktikus! Ez önmagában nem egy nagy hír, mindenki ezt csinálja, és pont ezért. Megérkeztem, és haladtam a célom felé, vagyis bóklásztam, forgattam a fejem a fékevesztett árubőségben, sőt, odáig fajultam, hogy megpróbáljak felfedezni és elcsípni egy helyi dolgozót, kérdezősködni, mert persze megint mindent átpakoltak.